A palota nagyterme

- Néha jön. Ostobaságok, egy halandó ne panaszkodjon a vámpírokra. Persze jönnek panaszkodni vámpírok is, és az ő panaszuk gyakran jogos. Ebben az esetben azt a felet esszük meg, aki a panaszt okozta. Ha a panasz mégis jogtalan, akkor minden marad úgy, mint az emberek esetében. *mosoly*

Érdekes... azt hiszem én inkább magam oldom meg a problémáimat *kacsint* Itt átlag az étlapra kerül mindenki....

*Felkacag*
-Igen, én is maradnék a problémáim megoldásánál. És ha vámpír panaszkodik vámpírokra? Akkor kit eszünk meg? *angyali arc*

- Azt, akinek nincs igaza, vagy azt, aki kevesebbet ígér mint a másik. *angyali mosoly.* - Ahogy nekünk jobb. Szóval, ha magaabbra akartok emelkedni, ne nagyon nyavajogjatok a királynőnek, mert nem szereti a panaszokat hallgatni. Én még türelmesebb vagyok. Péládul az iménti két merészt nem kínoztattam meg azelőtt, mielőtt felkiínáltam volna nektek. *kacsint*

Milyen aranyos vagy *kuncog* Egyébbként eszemben sincs közelebbről megismerkedni velük, addig jó nekem míg nem ismernek...

-A következőt ugye megkínozzuk? *vérszomjas mosoly* De egyetértek Kámával, inkább nem ragaszkodom hozzá, hogy megismerjem a királyi párt *angyali arc*

*Ebben a pillanatban egy fiatal vámpír robban be a terembe, és amiatt panaszkodik, hogy vámpírrá tették, holott ő nem akart vámpír lenni. Hathor nyugodtan és csöndben hallgatja végig, majd töprengve bólint.*
- Tényleg nem kellett volna vámpírrá tenni... Nos, azonnal orvosoljuk a problémát. *vészjósló mosoly* - Lányok, a tietek!

Vámpír vér? Nyamm *gonosz mosollyal kerül az ifjú vámpír mögé* Nephthys most dobd be magad *kacsint*

-Váó... szép fiúcska. Pedig milyen édesen néz ki. Miért nem tartjuk meg? *angyali mosoly Hathorra.* Mindenesetre jó buli lesz *a csípőjét ringatva megy közelebb a fiúhoz, ügyelve rá, hogy a fiatal vámpírocska ne tudja levenni a szemét Nephthys melleiről.*

*Kuncogva figyeli a Nephtys működését, majd feláll, és kifelé indul.*
- Nekem ma még van dolgom. Folytassátok csak nyugodtan, az őrök majd gondoskodnak róla, hogy ne zavarjon benneteket senki. *int a lányoknak, és kimegy a teremből a szentélybe.*

Szabad kezet kapunk? *vigyor* Mit gondolsz Nephthys, mihez lenne kedved ezzel az ostobával?

-Ha ennyire ostoba, akkor had visítson! *a körmeivel végigszánt a fiúcska hasán* Másra nem jó, töketlen barom. *kacsint Kámára.*

*elégedetten mosolyodik el és hátulról kapja el a vámpír fiút, beleharap a nyakába de csak belekóstol, már engedi is el* Fini..

-Legalább a vére jó. *megfogja a fiú kezét, és felfelé, a körmével végigkarmolja a karját, tövig nyomja bele a húsba a körmét.*

Még vámpírt nem ettem, azért voltam kíváncsi *kacsint* Illetve teremtésemkor igen de ebbe ne manjünk bele.. *ő a fiú hátát karmolja végig, kíváncsi mi ebben a jó, a sikítozásán pedig csak nevet* Ostoba. Egy ilyen ajándékot eldobni...

-Tudod, ha nem akartál feljebb lépni a ranglétrán, akkor tényleg idióta vagy. *kacsint a fiúra, majd durván a nyakába harap. Nem szív túl sokat, csak néhány kortyot, utána elengedi.*

Ha így esszük meg az sokáig fog tartani... *megunja a dolgot és legalább félig kiszívja belőle a vért* Tied a pálya *kacsint*

-Unod? *kacsint* Igazából én is... egy ilyen sikítozó, nyavajgó pasiban nincs semmi élvezet. *a fiú nyakába harap ismét, durván, és az utolsó cseppig kiszívja, majd elengedi.* Azt hiszem, ennek annyi. *mosoly*

Jöhetnek a takarítók *vigyor* Határozottan jó vámpírnak lenni, és amikor két éve teremtettek engem, akkor ilyen hülyeségek eszembe sem jutottak, hogy tiltakozzak ellene. A haláltól mentett meg a mesterem *megvetően néz a hullára*

-Erre a sztorira kíváncsi lennék. *kacsint* Én se akartam tiltakozni, inkább érdekesnek tartottam. Jók voltak az első évek, de a mostaniakra se panaszkodom *kacsint, és kifelé indul*

A te történeted is érdekes lehet. Az enyém röviden csak annyi, hogy megakart öletni az apósom, és csaknem össze is jött neki. Most meg koldus *gúnyos mosoly, közben kimegy Nephthyssel* Tönkre tettem, ez volt a minimális ára annak, amit el kellett viselnem aznap éjjel. Persze hálás is lehetnék neki, különben nem hiszem, hogy mesterem engem szemel ki tanítványának.

-Jól jártál, ahogy mindketten... én a munkámat végeztem, amikor egy férfi az éjszaka ajándékával fizetett. *kacsint, reméli, hogy Káma érti.* Most viszont mindjárt kel a nap... Aludj jól! *búcsút int, és megy lefeküdni.*

*felnevet persze hogy érti* Alaposan megfizetett az egyszer biztos *kacsint* Jó éjt neked is *köszön el és ő is elmegy aludni*

*a nagyterembe érve, kissé kifújja magát* ~micsoda tökéletlen egy éáldozat volt~ *mérgelődik, és leveti magát az egyik székbe*

*Már egy ideje a szobájában üldögél mikor megérez egy ismeretlen vámpírt. Kimászik szobájából és a nagyteremben meg ispillantja* Üdv!