Parti sétány

- Üdv Káma, a nevem Hathor! *szól oda a másik vámpírnak, majd Nephtys képébe mosolyog. Kdves mosollyal emeli fel a kezét, és irgalmatlan nagy pofont kever le a lánynak.* - jobb, ha te is megjegyzed! *sziszegi a képébe, és térdre nyomja.*

És te miért is hiszed ennyire erősnek magadat? *nem pofátlanság csak érdekli miért a nőci a jani a parton*

*Ahogy a nő megpofozza, nem esik kétségbe, de vicsorog rá, majd amint kénytelen térdre ereszkedni, végre felfogja, hogy nála jóval erősebb vámpírral van dolga, de elönti az agyát a düh, ököllel üt Hathor térdébe.*
-Erősnek? Nem, csak vámpírnak *küld egy vicsort a másik nő felé is.*

- Vámpírnak? A vámpírok nem szemtelenkednek Akasha királynő főtanácsadójával, vagy ha mégis, akkor öngyilkossági szándékkal teszik. *Sziszegi a nőnek, és ráhajol. Durván a nyakába mélyesztia fogait.* - Ha végeztem, te is kaphatsz belőle! *szól oda Kámának.*

Felőlem.. *vállat von és odébb sétál, majd leül a földre és ismét a Nílust figyeli. Ha nem válaszolnak neki akkor nem kötelező beszélni vele*

*Megszorítja Hathor vállát, a körmeit erősen a nő húsába vájja, de nagyobb kárt nem tud benne tenni. Felnyög, de hang nélkül tűri, hogy a nő szívja a vérét.*

*Nem szív túl sokat, csak kicsit legyengíti a lányt, majd Káma lába elé hajítja.* - Válaszom a kérdésedre, hogy azért, mert akasha királynő után az első vámpír vagyok Egyiptomban! És jóval idősebb, és erősebb nálatok A magatok fajta kis csitriket, desszertnek szoktam elfogyasztani a királynő asztaláról! Egyél, ha kérsz! *Nephtysre mutat.*

Kösz kihagyom.. vámpírvért csak teremtésemnél ittam. *nem igazán vonzza hogy vámpírtársát még ha nem is ismeri bántsa, főleg nem ha utasítják rá tulajdonképpen* Na és ki az az Akasha?

*Nyögve terül el a földön, nem ép szolíd ruházata felcsúszik a lábán, egész a fenekéig. (fehérnemű nuku tudtommal abban a korban...) Mivel Káma a jelek szerint nem akarja bántani, ezért megkönnyebbül egy kicsit. A nyakán meglhetősen gyorsan gyógyul a seb.*

*Vállat von, és felnevet Kámán.* - Titeket meg honnan szalajtottak, Elég annyit tudnotok, hogy Egyiptomban hamar étlapra kerültök, ha csk tisteletlenül ejtitek ki Akasha, vagy Hathor nevét! *Nephtysre néz* - Csak azért élsz még, mert tudatlan vagy. Ha itteni lennél, ezért egy perc alakk kitéptem volna a szívedet!

Akkor pont ideje, hogy felhomályosítsd a tudatlan vámpírokat. *szól hátra a válla fölött* Ahelyett, hogy vérét veszed neki. *bök Nephtys felé*

*Összekaparja magát, és megigazítja a ruháját. Izzó tekintettel néz Hathorra.*
-Soha nem voltam senki szolgája, ne várd, hogy most az legyek! A magam ura vagyok, és nem érdekelnek holmi legendák!

- Az ilyen vérvételek épp elég felvilágosítóak, bár úgy látom, vannak nehéz felfogású vámpírok, akinek ez sem használ...Nos, ezek nem lesznek hosszú életűek. *Újra magához rántja Nephtyst, és hirtelen felhasítja a nő mellkasát a tőrével. közben leszorítja Nephtys karjait. Becsúl a sebbe, és megszorítja a lány szívét.*

*döbbenten figyeli a két nőt, ez már neki fáj, legalábbis a látvány* Nevelés céljából, de legalábbis ellenségek beszerzésében biztos jó a vérvétel.... *nincs egy véleményen Hathorral, nagyon nem*

*Felsikolt, és megvonaglik Hathor karjaiban. Gyűlölettől szikrázó szemekkel néz a nőre. Kezd leesni neki, hogy gyengébb nála, nagyon sokkal, de nem érdekli, még nem hajlandó fejet hajtani előtte.*
-Beképzelt ribanc... *sziszegi*

- Kis senki...*mosolyog gúnyosan, de nyugodtan, és még jobban összeszorítja a lány szívét, közben lassan pumpálja, hogy ne álljon le. * - Mindjárt te jössz, várj a sorodra szép csendben! *mosolyog vészjóslóan Kámára.*

*felvonja szemöldökét, és úgy néz Hathorra* Arról nem volt szó hogy megszólalni sem lehet, ó nagy úrnőm *maró gúnnyal ejti ki a szavakat, ha eddig nem is, mostmár tuti nem ússza meg, viszont nem bírja az ilyen hatalmaskodókat*

*Ismét felsikít, de szédülni kezd, az ájulás határán van... mindenesetre még küzd az életben maradásért.*

*Addig játszik Nephtys szívével, míg a lány teljesen el nem ernyed a kezében, de megahlni nem engedi. A földre ejti egy idő után, majd Kámához ugrik, és magához rántja.*
- Biztos, hogy te is ezt akarod? *sziszegi a lány képébe*

Ha éppen ehhez van gusztusod, csak nyugodtan. * hathor szemébe néz, nem gyáva fajta* Biztosan jó játék, majd kipróbálom ha elélek annyit, mint te....

*Végül már alig van magánál, ahogy Hathor elereszti, a földre esik, ájultan. A szíve erőtlenül meg-megdobban, de magától nem képes rendbejönni.*

- Erre elég kevés az esélyed, ha így folytatod! *sziszegi, és felhasítja Káma mellkasát is. Vigyorogva szorítja össze a lány szívét.*

Kellemes... *nyőgi* Azokra az állatokra emlékeztetsz, akik kinyírtak. *már karikák táncolnak a szeme előtt, de nem hajlandó meghunyászkodni az erősebb nő előtt*

*Az ő szívét is addig szorítja, míg Káma elernyed, majd eldobja a nőt, és megy a másikhoz. Letérdel mellé, és újra benyúl a szívéhez. Dobogtatni kezdi egyenletes ritmusban, majd lassan regenerálja a sebet. Felharapja a csuklóját, és némi vért csurgat a lány szájába.*
- Ébresztő! *veti oda neki*

*Valóban magához tér, és mohón nyeli a vért. Megkönnyebbül, mikor elmúlik a fájdalom.*
-Rendben, te nyertél... *mondja alig hallhatóan.* De alázatot ne várj, nincs a szótáramban...