Parti sétány

~ legyen igazad ~*gondolja miután figyeli a távozó Hathort. hosszú órkat tölt még a Nílus partján, míg a nap fel nem kel... addigra bizony a palotában alszik*

*Immár vámpírként sétál a nílus partján, és az új érzékeivel figyeli a világ minden csodáját* ~Így minden olyan más, sokkal gyönyörűbb~ *gondolja magában, és megállás nélkül sétálgat, bár eléggé csigatempóban.*

*az egyik fa mögött áll... ami már egészen a deltatorkollat után van, ahol kezdődik az erdő. Onnan figyeli a folyónál mosó nőket és gyerekeket, prédára les*

*Szegényke hirtelen nagyon megéhezet, így itt az ideje a vadászatnak. Ugyan még most sem szokott hozzá a tudathoz, hogy egy gyilkos. De inkább mások vesszenek mint ő. Ansuyának kb ilyen az életfelfogása.*

*már éppen kinézett magának egy fiatal gyerket, amikor megérzi egy újonc vámpír közelségét. Visszahúzódik a fa takkarásába, és várja, hogy felfedje magát az illető*

*Nem bír magával, előtör a vámpír énje, az éhségtől. A szeme szinte vörösen izzanak, hatalmas agyarai nőnek, és a nőkre meg a gyerekekre támad. Percek múlva már mindenki hulla a folyónál, akik eddig ott voltak, és mostak. Ansuya mire lemészárolt mindenkit, és a szomját oltotta, akkora tér magához. Ugyan csupa vér, de a fogai visszahúzodnak, a szeme pedig ismét szép barna fényben tündököl* ~Úristen...~ *szörnyed el magától, hisz még nincsen hozzászokva ehhez*

*végignézi a mészárlást, majd élesen felnevet*
- Ez igen! Csak gratulálni tudok... elvesztetted a fejed...
*szólal meg a fa törzsének támaszkodva*
- ezek szerint még annál is fiatalabb vagy, mint amilyennek becsültelek.

*Csak most látja meg, az eddig rejtőzködő nőt, akit mostmár Ansuya is érez, hogy vámpír. Lehet, hogy fiatal, de azért megérzései vannak, meg egy halandó amúgy is elszaladt volna.* -Hát te meg ki vagy? *kérdezi*

- A nevem Sylen... ha már ennyire érdekel, valamint már egy "ideje" vámpírkodom...
*felel a tőle megszokott nyugodtsággal és felszínességgel*
- Viszont, ha elfogadsz tőlem egy tanácsot, akkor nem mészárolsz ilyen módon, mert könnyen levadászhatnak érte, hiszen még fiatal vagy.

-Nem direkt csináltam...de próbálom majd magamat türtőztetni*ezzel odamegy és a Nílusban lemossa magáról a vért, nehogy valaki más is meglássa, aki nem vámpír*

- mondd csak, ez volt az első vadászatod? Csak azért kérdezem, mert a mesterek általában nem szokták egyedül engedni az "újszülötteket" vadászni. Ki a mestered, hogy most nincs itt veled?

-Igen ez volt az első...azt hiszem*Ansuya még tényleg nagyon friss vámpír* -A mesterem pedig, Shane*mondja büszkén* -Legalábbis ő tett azzá, ami vagyok...

- Shane...
*elgondolkozik a nevén, de nem tudja kicsoda ő*
- És, magadra hagyott, vagy talán annyira elfoglalt személy, hogy nincs kellő ideje rád?

-Nagyon elfoglalt, tehát én megértem...Majd csak elboldogulok én itt valahogy, amíg értem nem jön és elnem visz a kastélyba...

- úgy, a kastélyba... ezek szerint egy királynő párti a mestered.
*kissé gúnyosan, és emgvetően mondja ezt az érdekes tényt*
- és te, milyen pályát szeretnél? Maradsz majd a mestered és annak főnöke mellett, vagy esetleg egyedül járod majd az utadat?

-Én maradok a mesterem melett, és a királynő melett... Hiszen neki lehetek hálás, hogy most élek, így semmiképpensem fogom őt elárulni! *a nő gúnyos szavaiból Ansuya már rájött, hogy egy lázadóval van dolga, így az ő szavai is megvetést sugároznak.*

- szép elvek... de ha elfogadsz egy újabb tanácsot, akkor mindig nézz a hátad mögé, bármikor a királynő vacsorája lehet belőled, és tőle még a mestered sem fog tudni megmenteni.
*szavai ellenére mosolyog*
- Ne becsüld le az ellenségeidet, jómagam nem azért vagyok lázadó, mert elhagytam a királynőt... én sosem voltam akasha talpnyalója, szabad vámpír voltam, és az is maradok. Mi a szabadságunkért küzdünk, nem pedik azért, mert a királynő halálát akarjuk...

*Megnyugszik* -Hát az úgy már egészen más... Ha valaki magányosan akar vámpír életet élni, azt itt errefelé elítélik, vagy mi?*még nem igazán érti ezeket a vámpír törvényeket*

- nem ítélik el, csupán vadásznak rá.. és kinézik a társadalomból. Ugyanis itt csupán egyetlen törvény létezik: akasha az istennő, akiért ostobán az életünket kellene áldoznunk, még ha csak annyira is, hogy vacsorájává válunk egy óvatlan pillanatban.

-Hmm...hát ez szomorú...*megrántja a vállát, és nem tud többet hozzászólni a dologhoz, hiszen még nem ismeri Akashát, de attól még nem változott meg a véleménye. Ugyanúgy az úrnőt fogja szolgálni, még ha a vacsi lesz akkor is*

- nem szomorú... ez a vámpírok ostobasága.
*von vállat, látszólag őt nem nagyon érdekli semmit*
- Nah, neked meg jó túlélést a királynő közelében...
*veti oda még a szavakat, aztán elindul a városba, hogy találjon valami ennivalót, hiszen a lány mindenkit megölt itt*

-Köszi! *mondja, majd ő is elindul valamerre.*