Parti sétány

*Felkacag*
- Mert te cssak ezt látod, igaz? De ne aggódj, nem török a szent királynő életére, felőlem akár örökké élhet... De ha íyg folytatja, lesz aki megteszi, még akkor is, ha én meg sem szólalok. És akkor persze megint Hathor lesz az, akihez a királynő majd menekülni akar... Nekem kell megvédenem, és imát mondani érte, áldozatokat mutatni be Izisznek a bűneiért...

- nem nagyobb a bűne, mint nekem vagy neked. ám szavaid mögött igazság lakozik. valami készülődik, és a veszély nem jó... *megrázza a fejét* cseppet sem jó ránk nézve, kik őt szolgáljuk.

- Cseppet sem jó egy vámpíra nézve sem, álljon bár Akasha mellett, vagy a másik oldalon. A vámpírok, ha megoszlanak, kiszoplgáltatottá válnak, és sokan vannak, akik szívesen megdöntenék a királynő hatalmát, és az erejük is megvan hozzá, ha nem vgayunk egységesek...

- akkor itt a vég? ezt mondta neked Izisz? *visszább vesz a gúnyból* komolyra fordítva a szót, szóbeszédek járnak a városban egy társaságról, akik harcosokat gyűjtenek, hogy megbuktassák a királyi párt. te mit tudsz erről?

- erről nem sokat. Csak amit a napi vacsorám mesél el vagy szavakkal, vagy gondolataival, miközben vérét veszem. De nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy lássa za ember, ennek így nem lesz jó vége. De a vég még nincs itt...Viszont csak mi tehetünk ellene, hogy ne is legyen...

- mire gondolsz? *szűkíti össze szemeit* én nem látok kiutat, vesztőhelyen vagyunk, sé nemsokára sorra jutunk... ha nem keressük meg az árulókat, és nem végzünk velük, akkor félek túl késő lesz ahhoz, hogy megmentsük azt a kis jót, ami belőlünk fakad. van egyáltalán ilyen? *kissé összezavarodott*

- Talán inkább rá kéne jönni, hogy miért is árultak el minket azok az árulók... Ha megpróbálnánk megérteni őket, és megoldani az ellentéteket, talán nagyobb esélyünk lenne, hogy összefogásban együtt győzzük le a közös ellenséget...

- közös ellenség? nincsen ilyen árny... csak mi vagyunk saját magunk gyilkosai. *vonja le egyszerűen a következtetést* hogyan várhatod el tőlem, vagy bárki mástól, hogy békejobbot kínáljunk azoknak, akik ellenünk vétkeznek árulásukkal?

- És tőlük hogyan várhatod el, hogy ők nyújtsanak békejobbot, hiszen az életüket nyomjuk el, hogy a mienk jobb legyen? *nagyon csendesen beszél*

- nem úgy beszélsz, mint egy vámpír... *megcsóválja a fejét ismét* nem tudom, hogy mi lesz... csak abban vagyok biztos, hogy sem mi, sem ők nem hajlanak majd a békére, amíg Akasha és Enkil uralkodik, viszont az ő fenségüket nem lehet megtörni. és nem is engednénk, hogy megtörténjen.

- Ha így gondolod, a viágért sem ábrándítanálak ki, kis álomvilágodból. Szép dolog is, ha valaki még hinni tud a mesékben. *szomorú mosoly* - De én is örülnék, ha neked lenne igazad.*

*sóhajt* nem tehetünk másképp... várnunk kell, hogy ők lépjenek előbb. nem tudunk semmit tenni addíg, míg nem vagyunk tisztába azzal milyen mélyre hatolt az árulás karja...

- Mlyen mélyre? Nem hinném, hogy van olyan hely a palotában, ahol ne lennének ott. *keserű nevetés* - Csak a vakok nem látják, hogy az úgynevezett árulók már ott vannak mindenütt... Nem, ne hidd, én nem árulom el a királynőt, de nem is hiszem elvakultan, hogy mindent a legjobbancsinál...

- úgy látom félre értettél. én sem hiszem, hogy minden úgy tökéletes ahogy van, csupán beletörődök,. mert veled ellentétben én pusztán a királynőt szolgálom, nincsenek Istennők mögöttem, akik vigyázzanak rám. és én az életemmel játszok, ha nem táncolok úgy, ahogy Akasha fütyül. ám te a halálod után biztos kezekbe kerülsz, én viszont a semmibe távozok... elkárhozom.

- biztos kezek? Honnan tudhatnánk ilyesmit? Onna még senki nem jött vissza, hogy elmesélje, mi történt odaát. Azt mondják, az istenek kezébe kerülnk lelkeink. De tudjuk-e, hogy ez jó-e nekünk? Vagy hogy mi is a kárhozat? Csak elméleteket hangoztatnak róla, melyet olyan emberek, vagy vámpírok találtak ki, akik ugyanúgy nem tudnak semmit, ahogy mi sem... Nem azért vagyok nyugodt, mert Ízisz anya kebelkére térek vissza. Hanem mert ez az, amibe valóban bele kell törődnünk, akár akarjuk, akár nem, a halál eljön. De amíg itt vagyunk a földön, mi döntjük el, hogyan alakítjuk a sorsunkat.

- nem látlak túl boldognak... nem léátok mosolyt sem az arcodon. így hát, mégsem te alakítod a sorsodat, vagy jobban szereted a szomorúságot, hogy nem virulsz? ugyan úgy talányokban beszélsz, mint én... valdd be, hogy te sem tudod mit tegyél... mi lenne helyes és mit kell elítélni.

- tudom mit kellene tenni. De egyedül kevés vagyok, hogy megtegyem Ezért vagyok szomorú. A királynő nem érti meg, nélküle pedig elbukunk. Igen Shane, a te szent királynőd a nemtörődömségével fogja okozni Egyiptom és a vámpírok pusztulását.*

- akkor pusztuljon minden! *széttárja a karját* ha rajtam múlik, még segítem is eltörölni a föld színéről a várost, és a fajtámat, még akkor is, ha öngyilkosság lenne, de képtelen vagyok mesterem ellen cselekedni.

*A fejét csóválja a lány szavain, és legyint egyet.*
- Ha a vámpírok elpusztulnak, az ilyenek miatt pusztulnak el, mint te Shane! Az elvakultság nem erény, de ezt persze neked hiába magyaráznám. *gúnyos hang*

- mégis mit vársz tőlem? settenkedjek be Akasha szobájába, és döfjem szívébe egyik tőrömet? *kérdezi felemelve hangját* vagy gyilkoljam meg Enkilt? szívjam ki az utolsó csepp vérét is, és akkor szálljak szembe királynőnkkel? ugyan már Hathor! porszemek vagyunk a szemében.

- Azok... És ettől óva intenélek, ha meg is fordulna a kis fejedben. De ennél szerencsére több eszed van. Még mindig nem érted... Nem az a célom, hogy megöljem a királynőt, és még csak nem is az, hogy elvegyem tőlük a hatalmat. De együtt kellene jobb belátára bírnia a vámpíroknak, az ő érdekükben is. És az összes vámpír érdekében...

- majd megemlítem a délutáni teázás közben a kirélynőnek ezt a lehetőséget *vág egy fintort* ugye tudod, hogy halott álmokat dédelgetsz? Akasha inkább kiirt minden élőlényt, semmint efféle döntést hozzon.

- Nos, a halott álmok is álmok, és nem rosszabbak, mint a struccpolitika...Talán nincs esély a királynő meggyőzésére, de ha nincs akkor a túlélésre sincs, és én túlélőtípus vagyok, tehát reménykedek...

*bólint a nő szavaira* telán te csinálod jól... nem tudom. viszont, addig nem nyugszom, míg a dolgok végére nem járok. és próbálom diszkréten intézni az ügyeket... *teszi hozzá sietve, jelezvén, hogy nem akar vérontást, még akkor sem, ha erre képezték ki*

- Az a legjobb. amit tehetsz. *bólint* - A vérontás a végünket jelenthetné. De most nekem mennem kell, még rengeteg a dolgom. *mosoly* - További jó éjt Shane, és szép sétát, kellemes vadászatot. És ne aggódj, a fajtánk ezt a válságot is le fogja küzdeni. Még a vámpírokra is igaz, hogy az élet mindig utat tör magának. *kacsint, és visszaindul a palotába.*