Parti sétány

-Megölni? *képed el, ez az amit egyáltalán nem gondolt volna Shane.ről* És hogy-hogy megkímélte életed? Mert kizártnak tartom hogy Akasha a nagylelkűsége miatt kegyelmezett volna...

*vállat von* ezt inkább tőle kérdezd... bár én is megtettem, s még nem kaptam tőle egyenes választ... *sóhajt, aztán feláll és felöltözik* azt hiszem, jobb lenne visszatérni a Plaotába.

-Igazad van, lassan pirkad és nem szeretném sült-vámpírként kezdeni az első napom! *Shane-el visszatérnek a Palotában majd elbúcsőznak és mindketten elfoglalják szobájukat*

*Nem siet leérni a partra, jót mulat az emberek rettegő tekintetein, hogy hajladozva húzódnak el előle, csak ne bántsa egyikőjüket sem... Mikor végül mégis leér a vízhez, leül és hallgatja ahogyan a partnak csapódik, ahogyan a szél süvít el mellette, ahogyan nevetnek az emberek az ivóban nem messze... és várja hogy Khaleel megérkezzen és csillapíthassa szomját végre. Nem tudja miért, de meg akarja várni előtte a férfit. Bár azt sem tudja miért is invitálta... *

*Sietve lépked a parton, nem akarja megvárakoztati a Királynőt elvégre nem minden nap kap ilyen ajánlatot. Egy padon pillantja meg, odarohan hozzá és tiszteletét kifejezve meghajol* Itt is vagyok Királynőm!

*Lassan, méltóságteljesen feláll, elmosolyodik egy pillanatra, majd kézen ragadja Khaleelt és egy kisebb csoportosuláshoz vezeti, ahol pár férfi fogadásokat tesz két ganajtúró bogárra, hogy ki ér el gyorsabban a célhoz...*
~ Válassz kedvedre, akár többet is!~ *Egy idősebb, sánta rabszolgát ránt ki a töbegből és fogja le ölelésével, hogy vérét vegye... nem épp gyengéden. A holtestet - mikor már egy csepp vér sem maradt benne - hagyja hogy a földre essen és újabb áldozatot keres*

*Követve Akashat, engedelmeskedik neki és egy idősebb férfit kap el, kinek kitöri nyakát majd vérét veszi, hogy ne ficánkoljon. Az üres hullát félredobja majd egy fiatalabbat kap el, akire azonnal lecsap és vérét veszi. Miután végez ezzel is várja, hogy Királynője befehezze a vacsorát de nem akarja sietetni hisz övék az éjszaka*

*Elégedett mosollyal nézi Khaleel lakomáját és csak azután választ második áldozatot, hogy a férfi végzett. Egy fiatal serdülő fiú jött el melettük a kishugával kézengogva, aki alig volt 5 éves. Odamegy hozzájuk, megállítja őket, kedvesen beszél hozzájuk pár szót, majd elkapja a fiút, kitöri a nyakát, vérét veszi sietve és már rohan is a szaladó lányka után, hogy azt is megölje... Mindezek után eltelten tér vissza Khaleelhez*

*Csodálkozva és ámuldozva nézi végig hogy Akasha miként végez a két kis gyermekkel, és elismerően és persze alázattal bólint* Köszönöm Királynőm hogy elhoztál magaddal. Shane már kiadta az utasításokat és megtisztelő hogy magát védhetem!

*Szelíden mosolyog*
- Ennek örülök, Khaleel. Bízom benne, hogy jól fogod végezni a dolog és nem hibázol! S ami a legfőbb... Hű maradsz a Királyodhoz és a Királynődhöz! *Mindezt mintegy figyelmeztetőleg is mondta. Még nagyon sok dolgot készült mondani a férfinak, de közelgett a hajnal és indulniuk kellett* - Közeleg a nappal... Ideje, hoy visszatérjünk a palotába, Khaleel! *Azzal sietős léptekkel indul is vissza.*

-Bizalmam töretlen Királynőm, mind a Király és mind a Királyné felé hűségem örökkös! *tiszta szívéből beszél bármit megtenne uralkodóinak. Követi Akashat a palotába nem szeretne szénné égni, s mikor odaérnek elbúcsúznak egymástól és visszatérnek lakosztályukba*

*Hosszú ideig sétál mezitláb a homokban, míg végül maga mögött hagyja az utolsó embert is. Ott hanyadt fekszik, minden mozdulata merő kecsesség és a csillagos eget kámleli*

*a Nílus mentén sétál, a vizet kémleli. a sötét háborgó folyó valahogy megnyugtatja a benne dúló érzelmeket. megáll egy kissebb homokbuckánál, és leül. magaalá húzza a lábait. szemét le nem venné a negyedik elemről*

*A Nílusparton vadászik, és néhány szerelmespárt az örök vadászmezőkre küld, majd jóllakva andalog tovább. Mikor meglátja Shane-t, elmosolyodik*
- Jó a vízparti elvegő, igaz? *mosoly*

- üdv Hathot.. igen, csodákat tesz olykor. *feláll, mert úgy illendő. a nő flé fordul* nem tudod, hogy van Khal? eléggé megszeppent a multkor, amikor a királynő vérét vette... *kérdezi nem éppen aggódó tekintettel, viszont van azért valami csillogás a szemében* fontos a személye. hamarosan felavatjuk a királynő testőrei közé lép. persze ha megéli...

*Kissé elhúzza a száját.*
- A testőrségbe? Inkább azt élje túl, ha bekerült...*megcsóválja a fejét* - Drága királynőnk híres szolgái gyors váltogatásáról... És nem nyugdíjba küldi őket...

*vállat von* én már több mint 100 éve szolgálom őt. olykor azért tesz kivételt, mint ahogy veled is kivételezik. aki meg nem szolgál rá a bizalmára, az vesszen. nincs sok értelme nyámnyila vámpíroknak életben maradniuk. amúgyis, Akasha szentsége mindenek felett áll. ha Khal-ra ráun, akkor végez vele... hiszen így szól a megállapodás, ami magasban köttetett. *felmutat a csillagokra*

*Felpillant a csillagokra, majd vissza Shane-re.*
- A magasban... *jegyzi meg elhúzott szájjal* - Hát a trónterem elég magas emeleten van, sok lépcső visz odáig... *a fejét csóválja* - Mindig meglepett, hogy Akasha hogyan tudja ennyire elvakítani az embereit...

- nem arról van szó, hogy bármit is tenne azért, hogy hűek maradjunk hozzá... csupán *arckifejezése ellágyul* érezzük belül... hogy ő mindannyiunk anyja, és hálánkat szolgálattal rójjuk le előtte. tudjuk, hogy mit kell tennünk, és más nem számít. nekünk nincs időnk filozofálni... meg egyéb dolgokkal törődni. a birodalom éltetése, és a királynő védelme a ránk kiosztott feladat.

*Kezdi rázni a röhögőgörcs, de igyekszik visszafolytani. Hálánkat.. szolgálattal.... Meg birodalom fénye...vagy éltetése, vagy mi... Nem volt kissé részeg a legutóbbi áldozatod? *gyanakodva néz a lányra, de mivel a szondát még nem találták fel, csak tippelni tud.*

- nem volt. és sajnálatos, hogy te gúnyt űzöl ebből az egészből. hát te nem értékeled azt, hogy vámpír vagy? egy olyan lény, ami a tápláléklánc csúcsán áll? hmm? számodra mindez csak úgy "van" ???

- A tápláléklánc csúcsán? Sokat kell még tanulnod kislány. Tudod a vámpírok messze nem mindenhatóak... Vannak olyan lények, amelyek erősebbek náluk, és ha a halandók fellázadnak egyszer, minden esélyük megvan nekik is, hogy elpusztítsanak minket. Ezért kéne megtanulnia akasha úrnőnek, hogy tisztelje azokat, akik eltartják...

- ez már nem az én hatásköröm. azt tesz, amit jónak lát. nincs jogunk beleszólni az életébe. miért is tennénk? ő teremtett minket, akkor az ő hibájából pusztulunk majd ki is. logikusan hangzik.

- Remek... Csak tudod, lehet, hogy vámpírok az ő hibájából lettünk, de a teremtésünk nem az ő műve. Ízsz anyának köszönhetjük az életünket, és ez az, amit ő elfelejt. Pedig az ő élete is elvehető. Akasha sem mindenható, még csak nem is hallhatatlan...

- tán nem azon gondolkodsz, hogy életére törj? *kérdezi felvont szemöldökkel* bár kétlem, hogy lenne merszed ilyen öngyilkos tevékenységbe belefogni... hiszen, nincs más dolgod, mint a szentélyben sürögni-forogni... elmondani pár imát, és már is Akasha kegyeltje vagy...