Ízisz szentélye

*feltekint Haiman szemébe* igen, Akasha az egyetlen, aki nekem parancsolhat. még Enkil szavát sem kötelességem teljesíteni. Hogy félelmetes lenne? nem tudom, velem szemben mindig elővette eddig a jobbik énjét, kegyetlenségét emg nincs jogom bírálni... *azért látszik az arcán, hogy Hathor szavai megrendítették a kiránynő felé tanusított elhivatottságát*

Persze mindenki így vélekedik. A jóságos királynő, ki mindannyiunk anyja és uralkodója! De ne mond nekem, hogy még sose rettegtél tőle, hogy egy óvatlan pillanatban rádveti magát és véred veszi, vagy netán tested hamuvá égeti. *elmosolyodik* De lehet hogy ez a királynőség része, hogy félelmbe tartsa a népét...

- nem tartottam ettől csupán emberként, míg a foglya voltam. vámpírságommal együtt vissza adta a szabadságomat. nincs miért elítélnem őt, a családommal is azért végzett, mert szomjazott, hiszen mindannyian gyilkolunk*vállat von* amúgy sem lehet a királynőt fölülmúlni... hiszen tőle eredünk.

-Valóban de a királynő is lett valahonnan. És nekem volt "szerencsém" végignézni, hogyan születik újjá anyánk. Nem volt épp varázslatos, én pedig már felvoltam készülve a halálra. A lázadó nép kik életükre tört, most már rettegnek és nem mernek Akasha ellen tenni. A gyilkossághoz valóban hozzá kell szokni, de jómagam nem szeretem. ellene vagyok, hogy csak úgy kioltsuk mások életét, hiszen mi vagyunk a szörnyek nem pedig ők.

*felvonja a szemöldökét, ezernyi kérdés kavarog a fejében* ha már szóba hoztad a lázadókat... *sóhajt* miattuk vagyok gondterhelt. rangom szerint meg kellene őket fékeznem abban, hogy közénk férkőzzenek, de nem vagyok benne biztos, hogy valóban az lenne e a jó cselekedet. másrészről meg nem akarom Akashát sem elárulni... szóval, nem tudom, mit tegyek..

-Shane, azok az árulók kik a királynő életére törtek csupán halandók voltak, s nincs olyan vakmerő férfi aki a királyi udvarba merne férkőzni. Akik a gondot jelentik a vámpírok, kik nem áldásnak tekintit a sötét ajándékot. Csupán azt tudnám neked tanácsolni, hogy egyszer szünj meg vezető lenni, kémleled ezt a helyet kívülállóként, érezd át elnyomottak sorsát, hogy mily kegyetlenül kell élniük, s a királynő mit sem törődik már népével. Tégy belátásod szerint, ne tartozz senkinek sem hálával, már nincs miért. Át kell látnod a fátylon hogy tisztán lásd a helyzetet. Akasha hozta a kúltúrát Egyiptomba, bármily hihetetlen őelőtte az emberek megették elhunyt szeretteiket torrt emelve nekik.

- könnyű szavak egy magadfajta első generációs vámpírtól. neked nincs akkora veszteni valód, mint nekünk "aljanépnek". csak egyetlen mozdulat kell ahhoz, hogy elpusztuljunk. számunkra nincs tudati szabadság, azért lettünk teremtve, hogy a királynőt szolgáljuk, és nem azért, hogy gondolkodjunk a sorsunkon. a feladat egyszerű: megölni mindenkit, aki veszélyezteti a királynőt és a birodalmat. választási lehetőségünk nincs. *beszél az összes testőr nevében* úgy kell emghalnunk, hogy a célunkat követtük, lehegyen bármilyen értelemtlen a halálunk.

-Tévedsz, nem azért letzünk ti sem, hogy a királynőt szolgáljuk. Lehet saját döntésetek, saját sorsotok, csak akarni kell. Az már más kérdés hogy Akasha miképpen fog effelől vélekedni. Én sohasem akartam vámpír lenni, viszont Anyánk nem így gondolta. Kisérlet voltam, csupán, Akasha kockáztatta életemet, akár meg is ölt volna, pedig leghűségesebb szolgájuk voltam/vagyok. Ez igazán szíven ütött, de túl tettem magam rajta. Nagyobb csapásokat is mért már rám, de nekem ki kell tartanom. Bizalmasuk vagyok, megbíznak bennem, segítenem kell nekik...*gondterhelten felsóhajt*

- nem éppen egy sáfárhoz való szavak ezek. már-már kezdem azt hinni, hogy másfelé húz a szíved *villan meg tekintete, ha kiderülne, hogy Haiman a lázadók pártján áll, vajon mit tehetne ő, egy egyszerű vámpír?* Enkil ás talán Akasha is számít rád, a tenácsaidra, arra, hogy végül győzelemre segítsd őket... *szólal meg, hangjába féleelm költözött*

-Az én szívem mit számít már. Őket szolgálom, őértük élek-halok. Rendelkezdtek sorsom felől, hát mi okom lenne ellenük szegülnöm? Nem akarom őket bánatni, szeretem őket, de megváltoztak. Vérszomjas gyilkosok lettek, de még mindig szeretem őket. Nem hallgatják meg szavam ha óvra intem őket, könyörgök nekik hogy csillapítsák magukat. Enkil olykor hallgat is rám, ellenben felesége mindig is kezében tartotta a hatalmas és most is így cselekszik. Mit tehetnék én? Mi mást mint szolgálni és altakarítani a mocskot.

*hallgatja a férfit, sérelmei óvra intik, egy emgsebzett vámpír mindig eltökélt... megcsóválja a fejét* nekem itt valami nem tetszik. csak abban vagyok biztos, hogy ha a királyi pár elbukik, velük bukunk mind, és a büntetésünk a Végső Halál lesz. legyen bárhogy is, aki elárulja anyánkat, soha nem lel nyugalomra a túlvilágon.

-Pedig sokan szeretnék megdönteni hatalmát még itt a palotában is. Bár akikről tudok, azokat lecsillapítom, hogy gondolkodjanak ép ésszel. Én személy szerint nem tudnék ártani nekik, Enkillel gyerekként együtt játszotunk a palotában. Barátok voltunk már akkor, s mikor király lett és feleségül vette Akashat minden megváltozott. Azt kell mondjam jó irányba, hiszen Akasha kúltúrát hozott hazánkba és kemény kézzel uralkodott. Most viszont gyilkol és én eért könyörgök neki nap mint nap, hogy térjen vissza régi önmagává!

- mintha csak Hathor szavait hallanám. *elhúzza a száját* ahelyett, hogy beletörődnétek ebbe. mi olyan nehéz abban, ha elfogadjátok Akashát olyannak, amilyen? nem tudlak emgérteni sem téged, sem Hathort. sőt, azt kell mondjam nem tetszik nekem a hozzáállásotok. gondom lesz rá, hogy minden léptetekről tudomást szerezzek. talán a királynőnek is említést kellene tennem aggályaimról. *elgondolkozik, majd sóhajt... végülis, úgy sem hinne neki Akasha, csak magára vonná haragját.* nem... mégsem teszem...

-Ha megtennéd az életeddeé játszadoznál. Ne érts félre én nem ártanák neked, Akashaáék pedig megbíznak bennem. Inkább a palota haragjától félj, ők szeretnek engem és Hathort. És ha ártanál nekünk, miközben ártatlanok voltunk, előbb utóbb a szülők is felmordulnának. Jobban teszed ha nem teszel keresztbe egy rangodnál magasabbknak. És ezt kérlek jótanácsként fogadd meg, ne pedig fnyegetőzésnek. Nincs miért fenyegesselek, de nem szeretnélek vacsoraként látni.

- és íme itt egy újabb példa, hogy senki vagyok. köszönöm szépen szavaidat, nagyon lekesítőek voltak *mondja gúnyosan, óó most már tényleg nem tudja, mit is tegyen. talán egyszerűbb lenne saját keze általi halált választania, és felkínálni testét és vérét Ízisznek? megremeg a terhek alatt, és meg is szédül, úgy kap az ajtófélfa után. Haiman szavai végleg megsemmisítették a benne lévő kicsiny magabiztosságot, és önértéket*

-Már kértelek hogy ne érts félre. Jól mondod egy senki vagy, ahogyan én is az vagyok. Nem vagyunk idevalóak, természetellenesen élünk, gyilkolunk! És mint senkik, szolgálnunk kell teremtőnket, amíg csak bírjuk ép ésszel. Beletörődés semmire sem jó, hacsak valóban nulla akarsz maradni. Dédelgesd álmaidat, reménykedja szabadságban, de semmiféleképpen ne törődj bele semmibe. Hidd el nekem, haarosan eljő az idő, hogy Akasha belátjahibáját és újra az lesz itt minden mint régen volt! *bíztatóan elmosolyodik és Shane vállára teszi a kezét*

- én már nem hiszek a csodákban, már megbocsáss... *szólal meg rekedten... szemében megtört az eddigi fény. most már tényleg hitetlen lett.* értéktelen vagyok mindenki számára, akkor mondd meg a te nagy bölcsességeddel, hogy mégis mi értelme az életemnek? nem mindegy, ha ma vagy holnap halok meg? és ne gyere nekem azzal, hogy igen is érek valamit... csupán egy újabb hulla vagyok. *elfordítja a fejét szar érzés ez a megvilágosodás*

-Ha egy senki lennél testedet mér rég a földben rohadna. Hogy mi értelme az életnek? Hát megmondom én néked: Semmi! Hiszen gondolj bele, annak van értelme hogy léteznek olyan emberek akik halhatatlanok, embervért isznak és félik a tűző napot? Ezen a világon semminek nincs értelme, saját magunknak kell értelmet találni, különben létünk feleslegessé válik. Te most azért törtél meg, mert eddig életed annak áldoztad hogy Akashat védd. Hát védd továbbra is! Nem kell mindenben egyet értened vele, nem kell elfogadnod cselekedeteit, mégis ha egy csöppnyi értelmet is lelsz benne hogy végzed a dolgod már régen jó! Szerinted nekem könnyű intézni a palota szervezését, parancsokat végrehajtatni a parasztokkal? Ha valami nem úgy sül el, ahogy az uralkodók szeretnék rajtam csattan az ostor, mégis hiszem hogy ez kötelességem és boldogan teszem mert tudom hogy hasznos vagyok! Te pedig mindennél hasznosabb vagy magának Akashanak! Elvégre életének legfőbb védelmezője vagy, mondd mi lehet ennél megtisztelőbb?

- nem tudom *suttogja* én már semmit sem tudok. én csak szeretnék más lenni, szabélyok meg minden lánc nélkül élni,és csak egyetlen napig. akkor talán látnám az értelmét a dolgoknak, és ki tudnám élvezni. a tudata annak, hogy csak egyetlen napot élhetek, megszépítene mindent. de így... hogy a semmibe révedek... *megcsóválja a fejét*

*Bátorítóan elmoslyodik* Hát vegyél ki szabadnapot! Ne izgulj elintézem neked, feltéve ha egy éjszaka elég lesz arra, hogy megtisztítsd elméded és tiszta fejjel gondolkodj el a kárhozott életen. Még túl erős bennünk a halandóság, értelmetlenül fedezzük fel vámpírságunk újdonságait. Határozd el végre, hogy boldog vagy-e és hogy képes vagy-e teljesíteni feladatod. Ha megszeretnéd munkád, talán könnyebb lenne elviselni ezt a helyzetet. Gondolkozz hát, töprengj el, én majd kikönyörgöm a királynőnél hogy adja neked ezt a napot, bízom benned, és megkockáztatom érted, de akkor igérned kell, hogy nem hagysz cserben!

- téged? *néz rá értetlenül* mégis hogyan hagyhatnálak téged cserben? neked nem tartozom semmilyen szolgálattal, sem ígérettel. nem értelek... amúgymeg, kétlem hogy egy nap elég lenne... úgyhogy inkább felejtsük el. nem érdekes.

-Hidd el nekem, egy nap, minden gond nélkül, minden szabály és törvény nélkül. Egy éjszaka alatt sokmindenen eltöprenghetsz, de ha nem kívánod, nem kényszeríthetem, csupán segíteni akartam neked. De jól álcázd kételyed Akasha elől, nem éreztesd vele aggályod!

- hogy őszinte legyek, nem tart vissza már az sem, hogy megöl. még az is jobb ettől a fertőtől. szinte elvonja teljesen az értékrendemet a munkám... magammal nem is foglalkozom, se másokkal. csak akkor beszélek, ha parancsolják. nem nekem való ez.. 173 év hosszú idő. *sóhajt*

-Légy türelemmel, a türelem nagy erény! 173 év csak a kezdet! Ki tudja hány száz év vár mág rád, és lehet hogy addigra már saját törvényeinknek fogunk élni! Irigylem az ikreket, hiába történt az a sok szörnyűség velük, most már szabadok! *ahogy eszébe jutnak az ikrek, elkomorodik, szomorú arckifejezés ül ki arcára*

- talán követnünk kellene a példájukat... *veti fel, de már emg is bánta...* már ha képesek lennénk anyánk akaratát megtörni, ami lehetetlen ugye... *hatalmas sóhaj szakad fel a tüdejéből* nincs remény...