Főtér

*felvonja a szemöldökét, ilyen fordulatot nem várt az eseménytől, de neki teljesen mindegy, hogy csak egy egyszerű koldust, vagy pedig egy gyilkost kell elfogyasztania vacsora képpen. Megáll egy sikátorban, ahonnan mindent jól lehet látni, és számításai szerint a lány úgy is erre fog távozni ezután a tett után, így hát oldalt álva, hogy ne lehessen könnyen felfedezni vár...*

*Miután elcsent néhány dolgot az árustól,és evett is eleget,elindul a sikátor felé,ahogyan azt Shane kiszámította.De Ansuyának fogalma sincs,hogy ez a pár lépés lesz,élete utolsó lépése*

*amint elhalad mellette a lány, egy ügyes fogással megragadja a karját, hátracsavarja majd a falnak szorítja* Láttam, hogy öltél kislány! Most könyönyöröghetsz az életedért, szavaid sület fülekre lelnek! *sziszegi a fülébe, valószínűleg a lány azt gondolja, hogy egy rendfenttartó kaphatta el*

*Meglepi ez a hirtelen fordulat,de nem ilyed meg,mert ahhoz túl bátor,és büszke*
-Nem szokásom*vonja meg a vállát,majd kardjával Shane felé támad*

*a kard pengéjét két tenyere közé fogja, és egy gyors mozdulattal kiperdíti a lány kezéből. a fegyver a levegőbe emelkedik, majd Shane kezébe esik* erre nem lesz szükséged.. a halálba nem kell fegyver.

*Nem hiszi,hogy egy rendfenttartó lenne,hiszen annak nincs is ilyen ereje,ráadásul az nem egy sikátorban végezne vele...ekkor Ansuya észreveszi,hogy ez egy ismerős aurája alak.Nem emberi lény,hanem egy....vámpír.A nő mivel már látott ilyen lényt,fel tud hamar ismerni,egy másikat is.Hiszen ugyanaz az aura,ugyanaz a megjelenés,ugyanaz a sötét alak...minden.*-Akkor jó étvágyat*a lány saját maga veszi el haját a nyakáról,és kínálja fel a vámpírnak vérét*

*kapva kap az alkalomon, és nem éppen a legkedvesebb módon ragadja meg a lányt, majd bele vágja a fogait a nyakába. Úgy szív, hogy direkt fájdalmat okozzon. A vérrel jönnek hozzá az emlékek is*

*Ahogy egyre kevesebb vér van a lányba,úgy veszti el az erejét is.Ansuya kezei lerogynak,majd el is ájul,s vagy összeesik vagy Shane tartja,hogy tovább tudjon belőle táplálkozni*

*megáll, mielőtt megölné a lányt, nincs kedve most eltakarítani a hulláját, ehelyett a vállára veszi őt, és a Nílushoz indul vele úgy lopakodva, hogy nem vegyék őket észre*

*Az éjszaka kivételesen kellemes, a hűvös szél magasan átszeli az üres főteret, homok szállítva messzi tájra. Egy épület előtt, csupán néhány ember táncol egy tűz körül, zenélnek, énekelnek, szórakoznak. Vidámnak látszanak, pedig csak szegény kereskedők, kiknek bőrét nap mint nap vörösre égeti a nap, s szomjukat nem oltja semmi, a víz hiánya miatt. Khal karbatett kézzel áll a sötétben pár méterrel a kis társaság előtt és gúnyos vigyorra húzva a száját figyeli őket*

*gondolatai a halandó lányon járnak, mikor észre veszi, vagyis konkrétan megérzi Khal jelenlétét. Egy kis fürkészés után ki is szúrja út, és felé igyekszik*

*Megérzi Shane jelenlétét ezért még httal int neki üdvözlés képpen, de nem fordul meg túlzottan leköti a kis csoport a fuigyelmét. Sőt, nem is a társaság hanem egy lány közölük, aki olyan gyönyören táncol, oly csábítóan, hogy egyszerűen végig fut a hideg az ember/ vámpír hátán. * Hát nem gyönyörű? *kérdi halkan, s közben már száját nyalogatja...úgy néz ki, meg van a mai vacsora*

- hagyd most azt a lányt, mutatok neked valami érdekesebbet. *suttogja a fülébe* a Scarabeus-ban van, és éppen azon elmélkedik, hogy miért hagytam meg az életét. Ez a lény hajnalra a szobádban lesz, ha most velem jössz. *tesz egy ajánlatot*

Hm, meggondolandó! *még mindig háttal van a vámpírnőnek, nem tudja levenni a szemét arról a táncoslányról, szinte megbabonázza, majd megborzong és lassan hátra fordul.* Rendben mehetünk, de nekem kell ez a alány! És mindenkpp élve...*kacsint*

- szavmat adom *kacsint Khalra, aztán kézen fogja, és gyors léptekkel elindulnak a fogadó felé. Út közben Shane int az egyik emberének, akik máris intézkednek a táncoslány felől*

*Fáradtan, morcosan sétál a főtéren, csak nézelődik bambán. Napok óta nem pihent egy jót, elege van az álmatlan éjszakákból. Az állandó rettegésből és a nagy tömegből.*

*A városban sétálgat, nem akar a tömeghez közelebb menni, hiszen rettegnek az új lényektől, amik vért szívnak és az éjszakában élnek. Persze táplálkozni kell, ezért nézelődik és kiszemel magának egy egyedül sétálgató lányt. Odamegy mögé , feltűnés nélkül* Szia Nailah!

*Hirtelen, riadtan fordul meg a hang hallatára. Épp hogy ki nem rántja a kardját.. azért iylenre még nem vetemedik. Szúrós, zavart tekintettel nézi a férfit* - Őő.. üdv.. honnan tudod a nevem? Ismersz?

Tudom! Legyen elég ennyi! Látom fáradt vagy, gyere fizetek neked egy italt! *átkarolja Nailah vállát és vezeti, ha akar menni ha nem. Ma már eldöntötte hogy ő lesz a vacsija. Mikor megérkeznek egy utcai árushoz, vesz neki egy bort és átnyújtja* Igyál csak, hűvös az éjszaka itt.

*Csag pislog értetlenül.. furcsálja ezt az egészet és már nem tetszik neki. De nem tiltakozik a bor ellen.. elfogadja* -Köszönöm.. legalább a neved szabad tudnom?

-Óh bocsánat! Haiman vagyok, a király sáfárja. Remélem nem ijesztettelek meg nagyon! *kacsint* te mit keresel ilyen későn a városban? Nem hallottál még a vérszíókrol, akik üres hullákat hagynak a folyóparton? *egyre közelebb húzódik a lányhoz*

*szemei kikerekednek és nagyot nyel.. aztán próbálja arcvonásait normalizálni.* -No lám egy királyi nemes.. Egyébként hallottam róluk.. volt szerencsém találkozni is egyel a Nílus parton.. Esetleg most találkozom a másodikkal? *szemöldökét kérdően felvonja erős gyanu lobban benne a közeledésre*

-Már találkoztál egy vámpírral? És túlélted? Hát igazán szerencsés lány vagy! *közben Nailah háta mögött van, s fülébe súgja a szavakat, hogy ne tudjon menekülni, majd hirtelen szemfogait belevájja a lány nyakába, s lassan szívni kezdi vérét. De ahogy a forró nedű áramlik torkába, az emlékképek száguldoznak gondolataiba. A megölt nagyszülők, a szerelem, aki feláldozta magát....majd úgy dönt elengedi* Ki vagy te? *kérdi, de hangja már szigorúbb*

*eltávolodik, távolodna.. amenynire tud.. kardot ránt, min gyönyrűen megcsillan neve jelentésének a vésete "szerencsés" de vérvesztesége nagy és rohamosan növekszik.. lélegzet vétele egyre szaporább és arca sápadt.* -Csak egy nő, ki túlélt több vámpírt halandóként pusztán a bosszú nyers erejére támaszkodván. *kardját még a meglévő összes erejét öszpontosítván tartja a vámpír felé.*

Tedd le nyugodtan a kardodat, ártani úgysem tudsz! Viszont én adhatok neked valamit. Már rég keresem azt, ami benned van! ~A vérszomjas bosszú és álhatatottság* Szeretnéd megkapni az sötét ajándékot? Szeretnél halhatatlan lenni, erősebb lenni a természetfölöttinél? Hm? Nem szeretnél az éjszaka teremtménye lenni? *ördögi fény csillan szemébe, kivillantatja véres szemfogait úgy közeledik lassan Nailahoz*