Főtér

*Leereszti kardját mert már nem bírja amúgy se tartani* -Hogy mi? Bennem?*ereje fogytán, csak liheg.. Gyors megfontolást tesz.. vámpírként talán lenne is esélye szülei gyilkosait megölni. Másrészt meg amúgy is meghallna.* - Mindig is vonzódtam a sötét teremtmények felé *szusszanásnyi sötét mosoly és határozott igenlő tekintet*

*válasz helyett csak elmosolyodik, odasétál a lányhoz, majd fejét lassan Nailah nyakára helyezi, s szemfogait belemélyeszti. Lassan szívni kezdi vérét, minden egyes csepp vért kiélvez, kortyolja, mindaddig míg pár csepp nem marad a lányban. Ekkor a földre fekteti, majd felharapva saját csuklóját, csepegtetni kezdi a vért Nailah szájába* Élet, vagy halál? Ha a lét, akkor igyál, idd az élet nedűjét!

*Minden egyes vér csepp elvesztésével fokozatosan elszáll belőle az élet, miközben a poklok poklát járja meg a kínszenvedéstől ahogy teste teljesen meghal.. szemei becsukódnak, aztán semmi... Az új éLetet adó testnedv ízlelésére szemeit újra felnyitja, de abban már az új sötét élet tükröződik. A vér megízlelése után valami különös éhség fogja el s még többre szomjazik. Még elég gyenge és rettenetesnek tűnik számára hogy vérszívóvá vált, de hálás tekintettel néz a férfira*

*Regenerálja csuklóját, majd feláll és felsegíti Nailah-t.* Még ma ne táplálkozz, hadd szokja a tested az új léted. Ugye mennyivel más így nézni a világot? a színek, a formák, a lélek! De vigyázz, nappal nehogy előjöjj rejtekedből, mert a Nap sugarai szétégeti bőrödet. Holnap elkezdem tanításod.

*körbe néz.. A sötétben jól lát.. az illatkoat erősebben érzi a zajokra érzékenyebb. Ujjaival szemfogait érinti meg, mi élesebb hegyesebb s nagyobb. SZokatlan számára. * - Valóban.. hihetetlen.. Köszönöm *ennyit tud még az ámulattól kinyögni*

-Nincs mit. Most már én vagyok a mestered én felelek érted, de ha hülyeséget csinálsz, ami miatt veszélybe kerülhet a poszton, én foglak téged megölni! *fenyegetés nincs hangjában, csupán egyszerűen közölte* A palotában fogsz lakni, ott élünk jó néhányan, a királyi párnak behódolni és néha-néha imádkozni Íziszhez! A többit majd még később! Na gyere,, megmutatom hol fogsz lakni!

*Új élet, új szabályok.. végülis várható volt. Nailah még nem fogja fel most sem, hogy mivé lett. Talán egy jó pihenés után elfogadja majd magát.* -Rendben *csak ennyit mond meghallgatván a férfit és elindul utána*

*Nem könnyű parancsolni egy alapjáraton forró vérű személyiségnek, főleg, ha egy fiatal vámpírról van szó. Ansuya nem is nagyon bír az új önmagának parancsolni. A vámpírénje kiburkolódzik magából, és úgy fal fel mindenkit, aki az útjába kerül. Szerencsére van még így is annyi esze, hogy mielőtt végezne a prédával, előtte beráncigálja azt a sikátorba.*

*A városban vadászgat, hát igen már régen volt kaja. Egy fiatal pár esik most áldozatául, de mint minden étkezés után elmond egy imát Ízisznek, hiszen ez kötelező, aki Akasha szolgálatába akar lépni. Az utcákon sétálgat mikor megpillant egy fiatal vámpírt, miközben áldozatát marcangolja. Hamar felismeri, hiszen még emberként találkozott is vele* Ansuya?

*Először nem ismeri fel a férfit, mert mint egy háremhölgy, aki mindennap más-más pasival feküdt össze... Tehát így nem nagyon jegyezte meg az arcokat sem a neveket. De valamiért ezt a vámpírt felismerte. Különös véletlenek.*
-Khaleel?

-Nocsak, te is vámpír lettél? Gratulálok. És ki lett a mestered? *persze megvárja hogy Ansuya elvégezze a munkáját áldozatával, addig és félreáll és várakozik*

*Gyorsan "megvacsorázik" és eltisztítja a hullákat, aztán Khaleel-hez megy közelebb, hogy beszélgetni tudjanak, nyugalomba.*
-Szerinted? *vigyorog* Shane lett a mentorom, bár mióta vámpírrá tett nem láttam...

-Gondoltam. Hát Shane már csak ilyen. Mármint nem felelőtlen vagy ilyesmi, csak hát Akasha Anyánk fő bizalmasa és inkább végzi teendőit. De előbb utóbb majd keresni fog, ne aggódj! *kacsint* Mikor volt a nagy nap? Bár ahogy érzem nemrég...

*Ansuya is megérti, és eddig is megértette, hogy Shane miért nem vele foglalkozik, hiszen fontos vámpír, és ezt tiszteletben is tartja.* -Nagy nap? *ezen elvigyorodik* Tényleg különleges nap, de a nagy napra kb a szüzesség elvesztését szokták mondani, nem? Legalábbis én eddig úgy tudtam. *Bár neki nem volt ilyen nagy napja... legalábbis számára nem nagy nap volt, hanem a világ legrosszabb napja.*

-Az embereknél igen, de a vámpíroknál inkább a vámpírrá válást értjük "Nagy napnak". Hát végülis az is felér egy szüzesség elvesztéssel! *kuncog* Sajnos nem mindenkinek volt akkora élmény...*már régen kiolvasta Ansuya gondolatait, erről a témáról mikor még ember volt, szóval tisztában van a dolgokkal*

-Nah jah... egyébként nem megyünk valamerre? Vagy csak állunk itt a sikátorban? A végén valaki félreérti. *vigyorog egyet majd kacsint. Úgy még nagyon nem is volt pasival dolga, hogy önszántából menjen el vele sétálni, vagy csináljon vele bármit is, tehát ez most új. Mindegy, ez van.*

-Menjünk, úgysincs jobb dolgunk! Amúgy találkoztál már a Királynőnkkel? Nekem már volt hozzá szerencsém! *mondja nagyon büszkén, tényleg az, hiszen ő számára Istennő* Igazán elragadó személység és valóban oriási a hatalma!

*Elindul a főtér felé, amerre nagy mulatság van. Arab zenét játszanak néhányan és egy lány táncol rá.* -Nos ebben biztos vagyok... de sajnos még nem volt hozá szerencsém. *kicsit elszomorodik, de felvidul, amint meghallja a számára kellemes muzsikát.* ~Hmm... ügyes lány, bár lehetne jobb is...~ *jegyzi meg magában, mert már jó ideje van vagyis csak volt a hastáncos szakmában. De azt jól csinálta.* -Jól tudom, hogy te bírod a táncos lányokat? Mondjuk ki nem? *vigyorog*

-Igen, nagyon is! Régen főúri palotában dolgoztam rabszolgaként és elég sok volt háznál! *kacsint* már ha érted mire célzok. Én is rabszolga voltam, de nekünk is kijárt az élvezet. De szerencsére már itt vagyok. Nos, ha te jobban tudod akkor mutasd meg! De jó lesz sietni mert lassan hajnalodik! *kuncog*

*Elneveti magát* -És azzal a másikkal mit csináljak? Lökjem fel? *vigyorog mert most olyan jó kedvében van, de mivel annyira régen csinálta már így aztán kedvet kap. Tehát peckesen és emelt fővel odasétálgat a kis társasághoz, aztán szépen lassan kitúrja a táncoscsajszit, hogy Ansuya tudjon a helyébe lépni. Nos ez a kitúrás abból áll, hogy a vámpír elkezd hastáncolni zenére ritmusosan (persze ezt látni kéne) És mivel szépen-lassan mindenki Ansuyára figyel, ezért a lány még időben elvonul, mielőtt nevetség tárgya lenne. Persze azért lehet látni a különbséget egy nevelt háremhölgy és egy utcai táncos közt. Persze Ansu egyáltalán nem büszke a múltjára, viszont imád táncolni.*

*Nézi Ansuyát s figyeli hogyan löki fel a lányt. Mikor visszatér megtapsolja* Nagyon ügyes vagy, de éna helyedben nem így csináltam volna. Figyelj csak! *kacsint, majd ritmusosan elkezd az utcatáncos lányhoz közeledni. Átérzi a zene ütemét, s a lány derekára téve csípőjét együtt ringatóznak a muzsika zenéjére. Megcsókolja a lányt, s azt teljesen megbabonázza Khal lénye. Érzékien simogatni kezdi derekát, csípőjét, majd megfordulnak, s kezével átszakítja a leányzó mellkasát, a gyenge törékeny testet, hallatvána bordák reccsenését, s kitépi annak szívét. Még az utolsókat dobbantja, mikor kiszívja belőle az utolsó nedüt. A test élettelenül rogy össze*

-Ez mind szép és jó, de én táncolni jöttem és nem nőket ölni... Ölök nőket, de nem így... Drágám, én is nőből vagyok, ha nem tűnt volna fel... *nagyon reméli, hogy Khal megérti, amit Ansu próbált neki elmagyarázni, de, ha nem hát az sem baj. Inkább táncol tovább, mert kezd az élet felpesdülni, egyre többen özönlenek a muzsika köré, és Ansuya meg egyre jobban érzi magát a sokaság középpontjában. Egyiptom, a hastánc, a dobszóló. Mindez gyönyörű, ha az illető vámpírszemmel nézi. Ansuya csak most döbben rá igazából az új élete gyönyöreire.*